_JPG.jpg)
Cyrano Felirat Angol
Cyrano Felirat Angol ::: https://urlin.us/2tlsz8
Cyrano Felirat Angol
Nemrég Pesten, a Deák téri aluljáróban, a kéregetés és a reklámcédulák osztogatásának egyik megszokott helyén kezembe nyomtak egy ötdollárost: "THE UNITED STATES OF AMERICA", "FIVE DOLLARS", Abraham Lincoln ovális keretű, zöld árnyalatú képe. És átlósan a reá nyomott felirat: "Váltsd valódira a LITE-ban!" A másik oldal arról tudósít, hogy "ha célod valóban beszélni angolul", akkor "most valóra válthatod" a LITE angol nyelviskolában.
Mindannak, amiről eddig szó volt, bár valószínűleg többfelé ágaztatható, csupán egyetlen iránya marad: az intézményes nevelés-képzés, más szóval a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttképzés rendszerei.24 Ezek a rendszerek - mint intézményesült, tervezett és szabályozott programok letéteményesei, amelyek tudományos alapú tudást, megismerési és cselekvési módszereket közvetítenek - alkalmasak arra, hogy a művelődés-tanulás pragmatikus és transzpragmatikus útjait egybefogják. Létezésükhöz, működési módjukhoz hozzátartozik némi "lebegés", avagy némi "magasabb szempontú", egyetemességre törekvő, egységesítő érdek- és értékérvényesítés, némi tudományos rátekintés is a tagoltan konkrét társadalmi szükségletekre és művelődési eszményekre. (Nemcsak kielégíthetik, de gerjeszthetik is a művelődés, tudás iránti társadalmi, gazdasági szükségleteket.) És birtokukban van a közvetítés szakszerűségének autonómiája. Szabályozási aktusaik pedig - akár poroszos, akár angolszász módon alakultak is ki - hol némi rákényszerítő, hol némileg rávezető erejűek. Van tehát funkcionális szuverenitásuk. S ily módon lehetőségük van arra, hogy egyszerre követő, sőt kiszolgáló, de ellensúlyozó és átalakító szerepet vállaljanak. És bár a kettős szerep Janus-fejének két arca legtöbbször nem egyenlőképpen ragyog, mégis megtehetik, hogy a művelődési tendenciákat (a társadalomban) a maguk hatalmával, a maguk teljesebb és szakszerű irányai felé terelgessék.
Közben átrendeződik a nevelési-képzési rendszerek egymáshoz fűződő funkcionális viszonya. Nálunk például ilyen jellegű változást jelez az alapműveltségi vizsgára, illetve az érettségire épülő, a közoktatásból kivonuló szakképzési rendszer kialakulása (mint határozott tendencia); a Nemzeti alaptanterv érvényessége utáni 11. és 12. gimnáziumi osztályokban az érettségire és általa a pályára jutásra, illetve a szakirányú továbbtanulásra "súlyozó" képzési orientáció, a korábbi bár - tagozatosított de mégis - mind a négy osztályra kiterjedő általánosabb menetrend helyett; az úgynevezett kimeneti szabályozás vizsgacentrikussága, amely várhatóan nem a személyiségre, hanem a szűkítő vizsgakövetelmények teljesítésére összpontosítja a tanítást; az angolszász példából már ismert úgynevezett postsecondary avagy "alsó felsőfok" elterjedése, a maga szűkített specializációival; a közoktatásban a hagyományosan általánosan képző felnőttek alapiskoláinak és középiskoláinak kiegészítő szakképzési iránymódosítása; a posztgraduális képzés minden típusában és fokozatában az egyre konkrétabban egycélú programok terjedése; a felnőttképzés úgynevezett aufklerista attitűdjeinek háttérbe szorulása az úgynevezett liberális, szolgáltató (szerviz) attitűdökkel szemben.27
A művelődési tartalmak mozgása állandósuló, természetes sajátja a nevelési-képzési rendszereknek, jelesül a közoktatás iskoláinak, nincs benne kivetnivaló. Most azonban megbomlani látszik a pragmatikus és a transzpragmatikus struktúrák korábban sem tökéletesen harmonizáló egysége. Az európai módon (akár a porosz, akár az angolszász úton) fejlődő iskola állandóan kínlódik egyrészt az európai, másrészt a nemzeti kultúra, illetve egyrészt kettőjük kulturális öröksége közvetítésének, másrészt az úgynevezett életre nevelés igényének dichotómiáival: másként szólva, a magas kultúra és a mindennapi kultúra alkalmazásának, a hétköznapi és az ünnepnapi tudás, illetve a gyakorlati és az elméleti tudás átadásának dichotómiájával.28 Úgy látom, hogy a magyar közoktatás történetében eddig a Magyar Tudományos Akadémia 1985-re végső formába öntött műveltségi tervének sikerült a legközelebb jutnia a dichotómiák feloldásához.29 De kísérlet sem volt a gyakorlati alkalmazásra. S úgy látom, hogy ebben a tekintetben - igaz, szűkebb körben - az 1995-ben hivatalossá vált Nemzeti alaptanterv ezt a műveltségtervet élteti tovább.
Úgy tűnik, hogy az átfogóan fejlesztő művelődési tartalmak és tudáskompozíciók egyébként is szűkítő mozgásba kezdtek, egyre feltűnőbben orientálódnak a szaktudások felé. Mégpedig előbb általánosan a szakosodás előkészítése felé, aztán differenciáltabban a szakági tudások, majd minél konkrétabban a szaktudások előkészítése felé. Mindha fejlesztési funkcióik ilyenképpen találnának rá igazi lényegükre. Ez a mozgás áthangolja belső viszonyaikat. S egyre inkább addig s oda jutnak el a műveltség transzpragmatikus tartományaiban, illetve az elsajátítás menetében annyira és úgy jelennek meg a gondolkodás elméleti működésének kívánalmai, ameddig, ahol, amennyire és ahogyan a szaktudások prognosztizálható vagy előírt igényei megengedik, sőt előírják. Nem marad idő és hely a finomkodó pepecselésre. És valóban szükség sincsen rá. Immár lehetséges, hogy az értelmiség értelmessége paradigmát vált. A teljesség dimenzióinak ostroma talán magánbölcsészek és hivatásos lelkészek foglalatossága marad. Hiszen a megtanítható tudás lassan akár szét is feszítheti a nevelési-képzési rendszereket, a megtanulható pedig a homo sapiensi koponyákat. Válogatni kell tehát... Holott hajdanán, Platóntól Kornis Gyuláig, legalább "fent", a társadalom elitjének a kultúra egyetemes értékeit kívánták a birtokába adni. 59ce067264
https://www.drrichie.solutions/group/dr-richie-group/discussion/307ca4fd-0446-462c-be27-7ab541756eb7